Elsokent szeretnem bemutatni Herat aki egy 7honapos fajtiszta Amerikai Staffordshire terrier es o az en kutyusom!ime par foto rola

Az en rajzom Herarol amikor meg kisebb volt

Es most johet egy kis irodalom Pitbullokrol es Staffordokrol!
Pitbull!A fajta története

Ennek a kutyafajtának az eredete, kialakulása az XVIII. századi Amerikai Egyesült Államokban keresendő. Mert ez időben az ott élő Angol és Ír telepesek próbálkoztak az eredeti 'ó-angol buldog' és egyéb, főként különféle terrier fajták keresztezésével. Mégpedig azért, mert a céljuk az volt, hogy sikerüljön egy olyan kutya fajtát kitenyészteni amelyik a kor népszerű 'patkányfogó' versengésein a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb. Ami azt jelentette, hogy a néha nem kis pénzösszegért zajló fogadásokon az a kutya nyert, amelyik egy adott számú patkányt a legrövidebb idő alatt tudta megölni.
A XVIII. század végére ezek a kutyák igen népszerűvé és elterjedtté váltak Amerikában.
E mellett a XIX. század első felében más elgondolások is nagy hatással voltak ezeknek a kutyatenyésztőknek és kutyatulajdonosoknak egy bizonyos rétegére. Ugyan is 1835- ben Angliában a parlament betiltotta a kutya-kutya elleni viadalokat. Amelyek korábban Anglia egyes részein, az egyszerű fizikai munkások körében természetes és nagy népszerűségnek örvendő szabadidő tevékenység volt és szerencsés esetben egyedülálló pénzösszeghez juttathatta az egyébként rendkívül szegény embereket. Természetesen, ahogy ezt a piacgazdaság elmélete és gyakorlata diktálja, ez a tevékenység egy meglehetősen fejlett kutyaviadal iparágat termelt ki és jellemzően, - a jellegéből adódóan, - a köré épülő és a háttérben működő bűnözéssel, korrupcióval és számtalan jogellenes összefonódásokkal együtt. Amit tiltottak Angliában és Európában, ugyan ebben az időszakban nem tiltottak a tengerentúlon. A szabadság és a korlátlan lehetőségek hazájában, akkor még mindenhol szabad volt pénzfogadásos kutyaviadalokat szervezni, - ehhez pedig alkalmas kutyák kellettek.1898 -ban, amikor Mr. C. B. Bennett Amerikában megalakította az United Kennel Clubot (UKC) a Pit Bull az első fajták egyike volt amelyiknek regisztrálását, a törzskönyvek vezetését elkezdték, valamint elkészítették a standardleírását. Ezzel hívatalosan is megszületett egy új kutyafajta: American Pit Bull Terrier-  vagy népszerű, rövidített nevén, az APBT. A korabeli iratok szerint az első UKC bejegyzést a Bennett´s Ring nevű kann kutya kapta. Az UKC, a fajtastandard kidolgozása mellett egy másik történelminek mondható és utólag szomorúnak nevezhető tényt is magának mondhat: a 'kutyaviadal' szabályzatát írásba rögzítette.
A nem sokkal később, 1909-ben, Mr. Guy McCord, a korabeli USA leglelkesebb és legrangosabb American Pit Bull Terrier tenyésztője vezetésével megalakult az UKC konkurenciája, az American Dog Breeder's Association (ADBA). Az ABDA nem titkolt célja volt, hogy fő bázisa legyen a American Pit Bull Terrier tenyésztőknek és ezzel az általa elképzelt tenyésztési célokat, vagy manipulációkat és a populáció ellenőrzését a saját kezébe vegye át, majd lehetőség szerint tartsa is meg. Közben eltelt egy fél évszázad és változtak az embereknek a kutyához való viszonyuk és igényeik. Az 1950-es évektől kezdődően a többi kutyafajta tenyésztési bejegyzése ADBA szervezetébe az American Pit Bull Terrier  kutyákról terjedő kétes és negatív hírnévnek köszönhetően rohamosan csökkent. A szervezet erre úgy reagált, hogy minden törekvését arra összpontosította, hogy az American Pit Bull Terrier legyen "Az Amerikai Nemzet Kutyafajtája". A szervezet azonban a nacionalista kutyás törekvések ellenére sem tudta megőrizni népszerűségét és a megszűnéstől csak az tudta megmenteni, hogy 1973-ban Mr. Ralph Greenwood (a 'sportos' de 'nem harci kutya' tenyészvonal jelentős képviselője) és családja megvásárolta az ADBA-t. Később a család sokat tett azért hogy ez a kutyafajta is bekerüljön a kutyakiállítások show világába és szintén a nevükhöz fűződik a 'súlyhúzó' és a kutyák különféle erőpróbákon való összehasonlításos versenyeknek a - "Weight Pulling" - kialakítása. Ez a kutyaviadaloktól némileg konszolidáltabb, a jelen korhoz igazodni próbáló, magát kutyás sportnak nevező vetélkedő Nyugat-Európa több országában - mivel bizonyítottan káros az állatok egészségére, több pontban megszegi az egyes országok állatvédelmi törvényeit és nem járul hozzá az úgynevezett 'harci kutyák' iránti előítéletek csökkentéséhez - már ugyan úgy tiltott, mint a fajtát máig megbélyegző kutyaviadalok. Természetes azonban, hogy a Kelet-európai jogi kiskapuk és jogi rendezetlenség, valamint a kutyatartó embereknek a téma iránti affinitása okán a Pit Bull kutyáknak ezekkel a tevékenységekkel történő foglalkoztatása néhány országban jelenleg virágkorát éli.Mr. Hank Greenwood (Ralph fia) átdolgozta a korábbi fajta standarot, ezért az ADBA által regisztrált és felügyelete alatt tenyésztett kutyák a mai napig némileg eltérnek az UKC szervezethez tartozó tenyészetekből kikerülő kutyáktól.
    Az American Pit Bull Terrier történtében még egy harmadik amerikai szervezetnek is szerepe volt. Ugyan is az Amerikan Kennel Club (AKC) szintén profitálni akart az egyre népszerűbb és egyre nagyobb létszámú állományban élő kutyákból. Először egy viszonylag hosszan tartó veszekedést és jogi vitát úgy próbáltak lezárni, hogy ezeknek a kutyának egy új fajta nevet találtak ki : 'Yankee Terrier'.
A korabeli amerikai Pit Bull tenyésztők egyébként nem sokra értékelték az AKC által elismert kutyákat, mivel attól tartottak, hogy - hasonlóan más munkakutya fajtákhoz - a szervezet túl nagy hangsúlyt fektet majd a kutyák kiállítási megjelenésére, ami által a fajta el fogja veszíteni a 'haci kutya' jellegét. A magukat tradicionálisnak mondó tenyésztői csoport pedig igyekezett továbbra is ragaszkodni ahhoz, hogy ezeknek a kutyáknak "ellenálhatatlan, a végkimerülésig tartó harci akarattal kell rendelkezniük, súlyos testi sérülés esetén is". Azonban elfelejtkeztek arról, hogy ez a tulajdonság és karakter nem biztos, hogy nagy megértést és szimpátiát vált ki a szélesebb társadalmi rétegekben.
Ezzel szemben az AKC hosszú távra gondolkodó vezetői célirányosan elszakadni akartak a Pit Bull jellegű kutyák meglehetősen árnyékos és előítéletekre okot adó múltjától. Igyekeztek megőrizni ezeknek a kutyáknak a nem kevés pozitív tulajdonságát és egy erős fizikumú, nagyon jó munkabíró képességű, de a kutyaviadalok árnyékától teljesen elszakadt, társállatként is helytálló kutyafajtát teremteni.
    Időközben a szigetországban maradt ős-egyedekből az  Angol tenyésztők is megteremtették a maguk konszolidáltabb Pit Bull változatát, Staffordshire Bull Terrie néven. A történelmi tényhez tartozik, hogy a megbízott tenyésztői szervezet, a "The Staffordshire Bull Terrie Club" első elnöke az a Mr. Joe Mallen volt, aki az illegális kutyaviadalok központi szervező figurája, egyben a harci kutyák korabeli szakértőjeként vívott ki magának hírhedt érdemeket. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a fajtát a kutyatenyésztés őshazájának tekintélyes és nagy befolyással bíró szervezete a 'The Kennel Club', már 1935-ben elismerte és 1936-ban, - a korabeli színész sztár és ezeknek a kutyáknak nagy szerelmese, Tom Walls befolyásának hatására - a kiállítási ringekbe is engedélyezte.


    Az elnevezés története

A laikus közvélemény, a fajta rajongó tábora és nem utolsó sorban ellenzői, rosszakarói így nevezik: Pit Bull. Nem ritkán egybe írva: Pitbull, esetlegesen a jogi útvesztőkben Pit Bull Terrier néven. De európa szinte egész területén, bármilyen nyelven csak annyit kell mondani: A HARCI KUTYA - az esetek túlnyomó részében mindenki ugyan arra a kutya tipusra gondol, - a PIT BULL-ra.
Hivatalosnak monható nevén, ez a híres-hírhedt kutyafajta: American Pit Bull Terrier.
A kutyaviadalok megrendezésének színhelyéül szolgáló, 5 x 5 méteres területű, palánkkal körülvett aréna angol elnevezése a "Pit". A kutyaviadalok őskorában nem kutyák harcoltak kutyák ellen, ha nem kutya - medve ellen, vagy kutya - bika, - vagy is "Bull" - ellen. Innen származik azoknak a hősként ünnepelt kutyáknak az elnevezése, amelyek a "Pit"-ben, legyőzték a "Bull"-t, tehát ők voltak az igazi, eredetinek számító Pit Bull-ok. Egyébként hasonló okokra vagy a vágóhidakon a bikák terelésében szerzett érdemekre visszevezethetően több kutyafajta elnevezéséből visszaköszön a 'Bull' szó: Bull Terrier, Bulldog, Bullmastif.
Az UKC megalakulásakor hangsúlyt helyeztek arra, hogy ha már egy szervezet elkezd kutyafajtákkal hivatalosan foglalkozni, akkor legyenek, az akkoriban közismert és népszerű fajták mellett, igazi 'amerikai' kutyafajták is. Ezért a korábbi évtizedekből fennmaradt és kialakult legjellemzőbb harci kutyát nem Pit Bull, vagy nem Pit Bull Terrier néven adminisztrálták, ha nem elé tették az 'Amerikai' szót és már is megszületett, - legalább is az íróasztalon, - az USA első kutyafajta büszkesége: az American Pit Bull Terrier.
    Az AKC később ugyan ezeknek a kutyáknak a 'Yankee Terrier' nevet adta. Már eléggé elterjedté vált ez az elnevezés az USA egyes területein, amikor taktikai és pénzügyi megfontolásból az AKC által regisztrált kutyákat átkeresztelték 'Staffordshire Terrier' fajtájúra. Majd később, 1936 -ban ismét egy új fajtát teremtettek egy új elnevezéssel, ugyan azon kutyáknak: 'American Staffordshire Terrier'.
Az UKC az AKC mellé állt és a két szervezeten belül elkezdték a kutyák kettős regisztrálását, aminek következtében egy kutya származási lapján az American Pit Bull Terrier és az American Staffordshire Terrier kettős fajtamegnevezés is szerepelhetett, valamint a két külön fajta kereszteződéséből született almot nem keverékként kezelték, ha nem fajtatisztának ismerték el. Ez a gyakorlat a múlt század '50-es évekig tartott.
    A fajta történet és az elnevezés történet ismerete nem volt erőssége a XX. században második felében a Kelet-európai országok illetékes minisztériumainak asztalai mögött ülő embereknek. Ezért sikerült az elnevezések területén további bonyodalmakat okozniuk. Ráadásul ezen országokban működő, magukat joggal monopol helyzetben érző FCI tagszervezetei nagyon jól működő érdekeltségi rendszert  alakítottak ki a korabeli jogalkotás illetékeseivel. Ennek köszönhetően, - bár szinte kivétel nélkül mindenhol történtek valamilyen szintű adminisztratív intézkedések a 'harci kutyák' ellen, amelyben a Pit Bull mindenhol főszerepet kapott, - a várt eredmény azonban a mai napig elmaradt. A magyar példánál maradva: veszélyes kutyafajtának nyilvánítottak egy olyan kutyafajtát (Pit Bull / pit-bull terrier) amelyik az ország kutya fajtáiért, azok tenyésztéséért, ellenőrzéséért felelős szervezet (MEOE) szerint nem is létezik. Ellenben ugyan ez a szervezet, később a tenyésztői révén nem kis populációt teremtett meg (ezáltal nem kevés bevételhez jutott) három olyan kutyafajtából is (Bull Terrier, Staffordshire Bullterrier és American Staffordshire Terrier) amelyek eredetét-, származástörténetét-, génállományát-, karakterét-, fizikai tulajdonságait, - röviden: a társadalomra való veszélyességi fokát, - tekintve gyakorlatilag megegyezik a tiltott, de hivatalosan nem létezővel.
Az Amerikai Pit Bull Terrier elnevezés a magyar szóhasználatban, - talán a korábbi nemzetközi elszigeteltségből kifolyólag, - kevésbé terjedt el igazán és helyette ezt a kutyafajtát, majd később, - nem minden jogi megfontolástól vezérelve, - a más hasonló és ezekkel keverék fajtákat is egyszerűen csak 'lepitbullozták', némelyik jogszabályban pedig kötőjelesen, 'pit-bull terrier'-nek titulálták.

  
Ha kutyafajtából pénzt lehet csinálni: akkor FCI

Az Európában legnépszerűbb és legismertebb, az országok tenyésztői szervezeteit összefogó szervezet, az FCI (Fédération Cynologique Internationale) szép diplomatikus csendben, a háttérben várta ki a 'Pit Bull a harci kutya' témában az USA-ban és a Angliában történteket. Jól tudták a szervezet illetékesei, hogy ez egy veszélyes terület, amely rossz fényt vethet a szervezet évtizedek óta szépen és tudatosan polírozott hírére. Amikor már lezajlottak Amerikában az elnevezés és a fajta körüli csete-paték, amikor már Angliában, - a tiltás után még több mint egy évszázadon át tartó, - illegális kutyaviadalokat nagyrészt felszámolta a 'Scotland Yard', amikor a Kelet-európai tagszervezeteik révén már ellenőrizhetetlen és nyomonkövethetetlen nagy számú populáció alakult ki ezekből a kutyákból és keverékeikből, - akkor bölcsnek tűnő módon, egy évtizeden belül két Pit Bull-al rokon fajtát is elismertek hívatalos kutyafajtának. A Staffordshire Bullterrier (FCI - Nr. 76., 3. csoport, 3. szekció) fajtának 1987-ben angliai fajtaként, és az American Staffordshire Terrier (FCI - Nr. 286. 3. csoport 3. szekció) 1996-ban amerikai fajtaként történt bejegyzésével két új pénzbevételi csatornát sikerült teremteniük. Ráadásul úgy, hogy az eljárás jogilag legális és a szervezet, gyakorlatilag minden Pit Bull és 'harci kutya' ügyből a mai napig ki tudja mosni a kezét. Kennelbejelentés, alombejelentés, kiállítási nevezések, - ezek nem kevés bevételt biztosító források, - mellett az már kevésbé érdekelte az FCI embereit, hogy ezeknek a kutyáknak bár a szociális magatartása az embertársak iránt néhány esetben talán átlagon felüli, azonban a fajtársak irányába alacsony szintre fejlődött és ezzel balesetek, kártérítési perek és jogi viták melegágyai mind a mai napig.
De ezúttal is, - mint oly sok más esetben is, - az FCI-nek a bevételi források kiszélesítésének biztosítása volt a lényeg, azt elhallgatták, hogy a fent nevezett kutyafajtákról minden valódi szakember tudta, hogy több-kevesebb mértékben megegyeznek, vagy keverékei a szervezet által nem elismert Pit Bull  / American Pit Bull Terrier fajtájú kutyáknak.
    Mivel az American Staffordshire Terrier , a Staffordshire Bullterrier és a Pit Bull  származási eredete nagyrészt megegyezik, küllemre a jelenleg élő európai populáció nagy részénél, még magukat szakembernek mondó küllembíróknak is szinte lehetetlen megkülönböztetni. A beazonosítást és az esetleges jogi vitákat tovább nehezíti, hogy az FCI, a rá jellemző módon az American Staffordshire Terrier standardjában csak "előnybe részesített marmagasság" meghatározást (43 - 48 cm) használ, a testtömeg megadása nélkül, - míg a Staffordshire Bullterrier standard esetében "kívánatos marmagasság" meghatározást (35,5 - 40,5 cm) használ, a testtömeg 11 - 17 kg meghatározásával.
Amennyiben ezt összevetjük a Pit Bull standarleírásában szereplő 46 - 56 cm közötti marmagassággal és 14 - 27 kg testömeg "elvárás"- sal, akkor megállapíthatjuk:
* minden a standardtól kis mértékben eltérő American Staffordshire Terrier és Staffordshire Bullterrier lehet Pit Bull is
* minden 46 - 48 cm marmagasságú Pit Bull lehet akár American Staffordshire Terrier is
* vagy a 17 kg-nál kissebb testtömegű Pit Bull lehet akár Staffordshire Bullterrier is.
    Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy a jelenleg érvényes standard leírások nem elegendőek az adott egyedek pontos meghatározása, egymástól történő biztonságos elkülönítésére. Az ellenőrizetlen almokból származó utódoknak a hiteles származási nyilvántartása a DNS vizsgálatok és szigorúan ellenőrzött egyedi azonosítás kivitelezése nélkül jelenleg Európában lehetetlennek mondható. Ebből eredően az is következik, hogy ennek a két, nem kis pénzügyi beruházást felemésztő rendszernek az országos tagszervezeteiben történő bevezetésével gyakorlatilag az FCI saját maga alatt vágná a fát. Ezért valószínűleg mindent el fognak követni a jövőben is, hogy ezek ne kerüljenek bevezetésre.

Az írás folytatása megjelent a Kutya Szövetség júniusi számában

Az amerikai staffordshire terrier

Az eredet:

A fajta megismerését legjobb egy rövid visszatekintéssel kezdeni, "a jelened gyökereidben rejtőzik" elv alapján. A történet a középkori Anglia marhaterelő és - lefogó kutyáinál, a bulldogoknál kezdődik. Ezeket a hatalmas tömegű, masszív felépítésű ebeket senki se tévessze össze a jelenkor angol bulldogjaként ismert kutyájával.

A cirkuszi látványosságok iránt fogékony kor vállalkozó szellemű képviselői hamar felismerték, hogy a mészároskutyák nagyra becsült tulajdonságai más területen is remekül hasznosíthatók, s ezzel el is érkeztünk az állatviadalok szégyenletes korszakához. A hihetetlen népszerűségnek örvendő rendezvényeken a bulldogok nemcsak medvékkel, farkasokkal küzdöttek sikeresen, de egymással is véres harcokat vívtak. Az 1700-as évek végén azonban már bulldog és vadászterrier keverékek is megjelentek a viadalokon.

Tulajdonosaik e keresztezésektől nagyobb fürgeséget, kitartást (értsd: a harcban való sikeresebb résztvételt) vártak, amit ezek a bulldogoknál kisebb termetű kutyák igazoltak is, olyannyira, hogy néhány év alatt gyakorlatilag kiirtották közvetlen őseiket a harci arénákból. Az 1800-as évek elején a bulldog és terrier keverékek tenyésztése két irányba folyt Angliában: az egyik James Hinks nevéhez fűződik (az angol bullterrier megteremtője), a másik pedig a bányáiról és nehéziparáról híres Staffordshire-vidékre volt jellemző - ennek köszönheti létét és nevét a mai staffordshire.

Erre az időszakra tehető az Európából Amerikába irányuló tömeges kivándorlás megindulása is: a jobb élet reményében hajóra szállók nemcsak ingóságait, de veterán bulldogjaikat, illetve bulldog-terrier keverék állataikat is magukkal vitték. Ezek a kutyák az Újvilágban nemcsak meghonosították a viadalok "nemes" intézményét, de egymással folyamatosan keveredve számtalan - vidékenként, sőt gyakran városonként eltérő - változatot hoztak létre. Ezek a színükben és méretükben is jelentősen különböző típusok rendkívül változatos neveken váltak ismertté, azonban mindegyik elnevezés utalt ezen kutyák harci eredetére, illetve felhasználásukra.: pit dog (a viadalokra használt földbeásott verem, vagy palánkkal lekerített térség angol neve: pit), yankee terrier, yankee bulldog, hogy csak néhányat említsek. Esetükben egyetlen tenyésztési cél létezett: a kutyaviadalra való alkalmasság, a küzdelmekben remélt jobb eredményesség. A "jobb marad életben" kegyetlen szelekciós gyakorlat azonban elindított egyfajta homogenizációt: hamar kiderült ugyanis, hogy a legnagyobb fizikai erőt a legnagyobb kitartással és fürgeséggel egy bizonyos méretkategória testesíti meg, s ez a 45-50 cm-es marmagasság a kb. 25-30 kg-os testsúllyal párosulva. A többé-kevésbé kialakult méreteken túl azonban még mindig számtalan típus létezett, elsősorban a fejforma és a testfelépítés területén jelentkeztek a legszembetűnőbb különbségek. Ne felejtsük el, hogy ekkor még nem a legelőnyösebb küllemre való törekvés volt a tenyésztői munka alapja, hanem a tökéletes fizikum és küzdőszellem kialakítása volt a cél. Az 1898-ban, a Michigam államban Detroitban megalakult a United Kennel Club mindenesetre megkezdte ezen kutyák regisztrálását - amerikai pit bull terrier néven.

Akadtak azonban olyan tenyésztők és más kutyabarátok, akik szerint e pompás állatokat céltalanul véreztették el a kegyetlen viadalokon és a bennük rejlő bámulatos képességeket oktalanul elpazarolták. Ezért tervszerűen láttak hozzá kutyáik keresztezéséhez, a fizikumon túl immár súlyt helyezve a jellem, a karakter és a mindennapi használhatóság kérdésére is. Céljukat, hogy az egykori gladiátorból az embert mindenekfelett tisztelő és szerető, kiegyensúlyozott idegrendszerű, nagy munkabírású, sokféle célra felhasználható ebet alkossanak, teljes mértékben sikerült elérniük. Nekik köszönhető, hogy az amstaff olyannak alakult ki, mint amilyennek ma ismerjük: a végtelenségig játékos, kedves és odaadó társ, aki azonban kész bármi áron megvédeni szeretteit és a reá bízott értékeket.

Az évtizedekig tartó tenyésztői munka eredményeként az egykori viadoregyedektől származó "showváltozat" egyre jobban elkülönült a továbbra is kutyaharcra használt állománytól. Az új változat - hiszen ekkor, nagyjából a századforduló környékén még nem beszélhetünk önálló fajtáról - egyre népszerűbbé vált és elkötelezett hívei szükségét érezték annak, hogy kedvenceiket határozottan megkülönböztessék a véres felhasználásra utaló s éppen ezért rosszul csengő pit bull nevet viselő kutyáktól. Néhány többé-kevésbé találó változat elterjedése után, melyek közül érdekességként érdemes megemlíteni az amerikai bullterriert, végül az amerikai staffordshire terrier elnevezés honosodott meg és talált elfogadásra a tenyésztők részéről. Az American Kennel Club is ezen a néven kezdte törzskönyvezni őket 1936 nyarán, s ekkor alkották a fajta standardját, amely azóta változatlan formában áll fenn. A másik szervezet, az UKC (illetve a később alakult American Dogbreeders Association, röviden ADBA) egyébként a mai napig csak a pit bull terrier elnevezést fogadja el, s nem "vesz tudomást" az amstaff - mint önálló fajta - létezéséről. A legnagyobb nemzetközi kutyás szervezet, az FCI viszont csak és kizárólag az amerikai staffordshire terriereket regisztrálja, s ezzel nem a pit bull, mint hajdani gladiátor ellen tüntet. Arról van csupán szó, hogy az UKC -, illetve ADBA - törzskönyvvel rendelkező kutyák tenyésztőinek körében csak nemrég vált általánossá a küllemre való tenyésztés, így a pit bullok esetében még nem beszélhetünk szigorúan rögzített fajtaleírásnak többé-kevésbé megfelelő állományról. A fejtípusok sokfélesége, a tág mérethatárok miatt a pit bull terrier (még) nem nevezhető - szaktenyésztői értelemben vett - kiforrott, önálló fajtának.

 

Jellemrajz:

Az amstaff jellemének megértéséhez gondoljunk vissza a fajta kialakulásának történetére, egyik oldalon a súlyos egyéniségű és izomzatú bulldog, a rakoncátlan marhák elfogása, majd a kegyetlen állatviadalok során edződött kemény munkakutya, míg a másikon az élénk idegrendszerű és fürge mozgású vadászeb, a terrier áll. Őseitől kizárólag a legjobb géneket örökölve a bulldog-terrier keverékek addig soha nem látott módon egyesítették magukban a hihetetlen erőt, a gyorsaságot és a kitartást. A fizikai jellemzőkön túl azonban ezen kutyák jelleme volt az, amely számtalan generációjuk sikerét biztosította a kutyaharcok történetében. Ezt a kegyetlen iskolát járta végig az amstaff közvetlen őse, s ez biztosította a fizikálisan vagy mentálisan gyenge példányok kiszűrését, s jutatta továbbtenyésztési lehetőséghez kizárólag a legjobb egyedeket. A viadorebekben nagyra értékelt tulajdonságok, a szilárd, karakán jellem, a kombinálókészség és jó helyzetfelismerés, valamint a magasszintű intelligencia, ezért szereztek híveket ezeknek a kutyáknak, s az elkötelezett, lelkes tenyésztők erre az alapra építve alakították ki az egykori harcosokból a mai, modern fajtát. Az amstaff ma is őrzi őseinek egyéniségét, kemény és rettenthetetlen munkakutya, akinek lényétől idegen a félelem, vagy bármiféle megalázkodás, ugyanakkor bármikor kapható egy kis játékra, bolondozásra.

A fajta egyik legfontosabb jellemzője az a hihetetlen életkedv, amely rögtön átragad mindenkire a környezetében. A feléje barátságosan közeledővel kész rögtön barátságot kötni, legyen az, ember vagy kutya. Azonban, ha a helyzet megköveteli, kész bármikor rendelkezésre állni és engedelmeskedni a parancsnak - s ezt nem gépiesen, valami beidegződés hatására teszi, hanem sokkal inkább azért, hogy gazdája kedvében járjon. Számára a legfontosabb, hogy családjának körében lehetőleg a figyelem középpontjában tartózkodhasson, s valóban együtt élhessen szeretteivel. Az igazi tenyésztők éppen ezért fordítanak megkülönböztetett figyelmet a karakter kérdésére és csak tökéletesen kiegyensúlyozott idegrendszerű egyedeket párosítanak. Ne feledjük, olyan kutyáról beszélünk, amelyet fizikai adottságai messze a többi kutya fölé emelnek.

 

Felhasználhatóság és nevelés:

Az amerikai staffordshire terrier rendkívüli fizikai és szellemi adottságainak köszönhetően igen széles körben elterjedt és sokféle feladatra használható kutya. A hagyományos társkutya szerepén, valamint az őrző-védő feladatokon túlmenően - elsősorban természetesen hazájában - alkalmazzák ,mezőgazdasági munkára (állatterelés, kártevő- és rágcsálóirtás), és nagyvadászatra is. Mivel imádja csillogtatni képességeit, remekül alkalmas sportkutyának, a Schutzhund -, és más kiképzéssel (agility, flyball, stb..) nemcsak a benne rejlő lehetőségeket aknázhatjuk ki, de kutyánk feles energiáit is leköthetjük. Ugyancsak nagyszerű és rendkívül népszerű kiállítási kutyák válnak belőlük, méretüknél fogva könnyen kezelhető és felvezethető, a junior handlerek által is kedvelt, a többi "nagy" fajtával egyenrangú résztvevői a legkülönbözőbb seregszemléknek. Az amstaff gyorsan és szívesen tanul, amennyiben a kiképzés metódusa inkább a nevelés és nem a drillírozás szóval jellemezhető. Fontos, hogy mindig a jutalmazás és a játékosság legyen vezérlő elvünk, így egészen összetett dolgok elsajátítására is rávehetjük kedvencünket. Az alapvető tudnivalók, valamint a társaságban való viselkedés elsajátítását, a szocializációt legjobb minél előbb elkezdeni. Ezek hiányában minden esély megvan arra, hogy az alapvetően erős egyéniség rossz irányba alakuljon és a kutya önfejűvé, kezelhetetlenné, netán környezetére veszélyessé váljék.

Itt el is érkeztünk a fajtát időnként rossz színben feltüntető, néha egyáltalán nem megalapozott hírek értékeléséig. Bizton állítható, hogy a különféle események hátterében szinte minden esetben a tulajdonosok felelőssége, vagy éppen felelőtlensége áll, a nem megfelelő tartási körülmények, rossz bánásmód miatt ingerlékennyé vált, esetleg célzatosan agresszívvá nevelt kutya éppolyan vétlen áldozata a tragédiának, mint az általa megtámadott személy. Mindenképpen le kell szűrnünk egy fontos tanulságot: amerikai staffordshire terrier nem való mindenkinek! Tartásához a kutya iránti szereteten és odaadáson túl némi hozzáértés, valamint felelősségérzet is szükséges. Nem ajánlott ideges, ingerlékeny embereknek, mivel egy amstaff gazdájának mindig készen kell állnia némi játékra, egy kis bolondozásra, mivel kutyájuk ezt igényli, s ennek hiányában kedvetlenné, sőt búskomorrá válik, aminek egyenes következménye a kiszámíthatatlan viselkedés. Hősünk nem "kennelkutya": a bezártságot rosszul tűri, hiszen így nemcsak nagy mozgásigényét nem tudja kielégíteni, de "személye" elutasításának is fogja fel. Ennek ellenére jól tartható akár kis lakásban is, amennyiben megfelelő mozgási lehetőséget, valamint kellő szellemi elfoglaltságot biztosítunk számára, amivel levezetheti energiáit és kiélheti társaság iránti igényét. Amennyiben betartjuk ezen egyszerű szabályokat, biztosak lehetünk abban, hogy magunk és szeretteink számára egy igazi társat, új családtagot, ugyanakkor tökéletes védelmet biztosító hűséges barátot találtunk.

 

Kivonat a fajtastandardból:

Középméretű, igen erőteljes, zömök felépítésű kutya. Megjelenése rendkívüli erőt sejtet, ugyanakkor fürgének és mozgényoknak is kell lennie. Orra közepesen hosszú, a magasan tűzött fülek között az agykoponya széles és domború. Az állkapcsok erős fogását biztosító rágóizmok kidomborodnak, ezzel együtt összetéveszthetetlen jelleget kölcsönözve az amstaff fejének. Közepesen hosszú, vastag nyaka enyhén ívelt, lebernyegektől mentes. Válla erős, jól kifejezett izmokkal. Törzse viszonylag rövid, bordái szorosan együtt helyezkednek el, nagy térfogatú mellkasnak adva helyet. Háta enyhén ívelt a martól a far felé. Végtagjai erős csontozatúak, mancsai közepes méretűek, összezárt ujjakkal.

Szőre rövid és tömött. Bármilyen szín elfogadott, kivéve a tiszta fehéret, a mályvaszínt, illetve fekete-cser összeállítást.

A méret kérdésénél fontosabb az arányosság, a kompakt felépítés. Az ideális méret kanoknál 48 cm-es marmagasság és a 28-30 kg-os testsúly. (Szukáknál: 45 cm, 24-26 kg.) Mozgása erőt sugárzó, dinamikus és ruganyos.

 

Akadtak azonban olyan tenyésztők és más kutyabarátok, akik szerint e pompás állatokat céltalanul véreztették el  a kegyetlen viadalokon és a bennük rejlő bámulatos képességeket oktalanul elpazarolták. Ezért tervszerűen láttak hozzá kutyáik keresztezéséhez, a fizikumon túl immár súlyt helyezve a jellem, a karakter és a mindennapi használhatóság kérdésére is. Céljukat, hogy az egykori gladiátorból az embert mindenekfelett tisztelő és szerető, kiegyensúlyozott idegrendszerű, nagy munkabírású, sokféle célra felhasználható ebet alkossanak, teljes mértékben sikerült elérniük. Nekik köszönhető, hogy az amstaff olyannak alakult ki, mint amilyennek ma ismerjük: a végtelenségig játékos, kedves és odaadó társ, aki azonban kész bármi áron megvédeni szeretteit és a reá bízott értékeket.

Az évtizedekig tartó tenyésztői munka eredményeként az egykori viadoregyedektől származó "showváltozat" egyre jobban elkülönült a továbbra is kutyaharcra használt állománytól. Az új változat - hiszen ekkor, nagyjából a századforduló környékén még nem beszélhetünk önálló fajtáról - egyre népszerűbbé vált és elkötelezett hívei szükségét érezték annak, hogy kedvenceiket határozottan megkülönböztessék a véres felhasználásra utaló s éppen ezért rosszul csengő pit bull nevet viselő kutyáktól. Néhány többé-kevésbé találó változat elterjedése után, melyek közül érdekességként érdemes megemlíteni az amerikai bullterriert, végül az amerikai staffordshire terrier elnevezés honosodott meg és talált elfogadásra a tenyésztők részéről. 

Nezzunk nehany kepet a Pitbullokrol

Most nezzunk nehany Stafford kepet

Most nezzunk par kifejlett Pitbullt

Most nezzunk par kifejtett Staffordot

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Amerikai Staffordshire terrier Amerikai Pitbull terrier - © 2008 - 2025 - pitbullstafford.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat